1. Bevezetés
A hétköznapokban számos olyan esetre akad példa, hogy személytaxikban kamerák (ún. fedélzeti forgalomfigyelő kamerák, dashcam-ek) kerülnek elhelyezésre. Ennek elsődleges oka a balesetek, valamint az esetleges verbális és fizikai támadások dokumentálása, illetve a gépjármű előtt és mögött történő forgalom figyelése és rögzítése. Azon túl, hogy ez első ránézésre szükségesnek tűnhet, az ilyen jellegű adatkezelés a GDPR hatálya alá tartozik. Ezáltal számos olyan adatvédelmi jogi kérdés felvetődik, amelyeknek meg kell felelnie a személytaxi-szolgáltatásokkal foglalkozó társaságoknak és a taxisofőröknek is a jogszerűség érdekében. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban: NAIH vagy Hatóság) NAIH-19010-4/2026 számú újonnan kiadott állásfoglalásában ezekre hívja fel a figyelmet, jelen cikkünk célja pedig az, hogy bemutassa az említett adatvédelmi jogi kérdéseket és azok megítélését.
2. Adatkezelési műveletek körbejárása
A Hatóság állásfoglalásában rögzítette, hogy a GDPR 4. cikk 2. pont szerinti adatkezelés fogalmának megfelel a gyakorlatban a kamerák utastérben történő elhelyezése. Mindez azt vonja maga után, hogy szükséges egy, a GDPR 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogalap ahhoz, hogy az adatkezelés jogszerűnek minősüljön. Ugyan az állásfoglalás nem tért ki a lehetséges adatkezelési műveletek körére és egyedi minősítésére, úgy látjuk, hogy jelen cikkben érdemes elsősorban erről áttekintést nyújtani.
2.1. Kamera elhelyezése (forgalom és utastér)
Az állásfoglalásban a NAIH elsődlegesen alapelvi megközelítést alkalmazott. Rögzítették, hogy a forgalomra irányuló, külső menetrögzítést célzó megfigyelés alapelvi szempontból megfelelő lehet, amennyiben az megfelelő garanciák kialakítása mellett történik. Így szükséges egy adatkezelési tájékoztató, jól látható figyelmeztetés a kamerára, a felévtelek minimális ideig történő megőrzése. A kamera elhelyezésével kapcsolatos kérdés egyik legérzékenyebb velejárója, hogy az járókelőket is rögzíthet. Épp ezért az egyik garanciális követelmény, hogy a dashcam látószögét csak az útvonalra, a közlekedésben résztvevőkre szűkítsék.
Jogalapot tekintve ez a fajta forgalomfigyelő kamerahasználat jogos érdeken alapulhat. Így azonban szükséges az adatkezelőnek (jellemzően a személyszállítási taxitársaságnak) eseti alapú érdekmérlegelési tesztet és hatásvizsgálati dokumentációt kell elvégeznie. A külső menetrögzítő kamera alkalmazása esetén, amennyiben az adatkezelő a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti jogos érdekre alapítja az adatkezelést, előzetesen érdekmérlegelési tesztet kell végeznie. Az adatvédelmi hatásvizsgálat elvégzésének szükségességét ettől elkülönülten, a GDPR 35. cikkében meghatározott feltételek alapján kell megítélni. A NAIH az utastérben történő hangrögzítés kapcsán külön is hangsúlyozza a részletes adatvédelmi hatásvizsgálati dokumentáció jelentőségét.
A Hatóság rögzíti, hogy az utastérben történő kép- és hangfelvételek készítésével kapcsolatos adatkezelés vonatkozásában egyéb szempontokra is ki kell terjednie az adatkezelői kötelezettségeknek: így különösen fontos, hogy az ilyen jellegű adatkezelés „alapjogi megfelelőségét, alapelvi szempontjait, szükségességét, az érintettek általi megismerhetőségét, jogszerűségét (az adatkezelés jogalapját) külön kellene az adatkezelőnek igazolnia, többek között részletes adatvédelmi hatásvizsgálati dokumentációt kellene készítenie.” Ezen kötelezettségek elmulasztása a GDPR alapelveit sértheti, amely kapcsán a NAIH egységes és arányos szankciókiszabási gyakorlatot követ.
2.2. Képfelvétel
A képfelvétel és a hangfelvétel az adatvédelmi jogi gyakorlatban és a Hatóság álláspontja szerint is jellemzően egymástól elkülönülő adatkezelési műveletet jelentenek. Az utastérben történő képfelvevő kamera súlyosan sértheti az utasok magánszféráját – rögzíti a NAIH. Ugyanakkor legitim célnak tekinthető a sofőr védelme. Erre szolgálhat a képrögzítés, ugyanis a Hatóság álláspontja is az, hogy visszatartó ereje lehet a kamerának a sofőr életét és testi épségét érintő fizikai cselekmények megvalósulásának tekintetében. Azonban amennyiben ez az utas tájékoztatása, illetve figyelmeztető jelzések nélkül történik, jogsértésként értékelendő (NAIH/2016/2198/V sz. határozat).
A képfelvétel aspektusához adalékként említendő a GDPR hatályának kérdése. A GDPR 2. cikk (2) bekezdése ugyanis felsorolja azokat kivételszabályokat, amelyek fennállása esetén a GDPR szabályait nem kell alkalmazni. Ezek közé tartozik a személyes vagy otthoni tevékenység keretében végzett adatkezelés. E szabály azonban nem alkalmazható azért, mert a taxisofőr nem személyes, hanem gazdasági tevékenysége körében végzi a kamerahasználatot.
Az utastérben történő képrögzítés jogszerűsége nem alapozható meg önmagában az utasok előzetes tájékoztatásával. Bár a sofőr életének és testi épségének védelme legitim adatkezelési cél lehet, az adatkezelőnek külön kell igazolnia az alkalmazott megfigyelés szükségességét, arányosságát, jogalapját és az adatvédelmi alapelveknek való megfelelését. Hasonló logika vonatkozik a tájékoztatásra is: a tájékoztatási kötelezettség teljesítése önmagában nem teszi jogszerűvé az egyébként aránytalan vagy szükségtelen adatkezelést.
2.3. Hangfelvétel
Amennyiben hang rögzítésére is sor kerül, különböző elbírálás alá esik a jogszerűség megítélése. Miután a hang természeténél fogva itt nem végezhető el szűkítés a jogszerű határokra, így súlyosabb megítélés alá esik. A NAIH állásfoglalásában igazolást nyer, hogy a hangfelvétel az utasok magánjellegű beszélgetéseinek, telefonhívásaiknak lehallgatását eredményezi. Ez alapjogsértésként, illetve a tisztességes eljárás alapelvének megsértéseként értékelendő, amely jogkövetkezményeket von maga után.
Az eddigieket összefoglalva a Hatóság megállapította a következőt: „az adatkezelés jogalapjától függetlenül az alapelvi elvárásokba, a tisztességes adatkezelés elvébe ütközhet az utastér folyamatos megfigyelése, rögzítése, ha az hangot és képet is rögzít, az utas pedig előre nem választhatja meg a taxi rendelésekor, hogy ilyen járműben kíván-e utazni, érdemben nem tud tiltakozni az adatkezeléssel szemben.”
3. További vonatkozó szabályozások – jogalkotási javaslat a NAIH részéről
A NAIH külön kutatómunkát végzett további olyan jogszabályok vonatkozásában, amelyek konkretizálhatnak szabályokat a személytaxis kamerahasználattal kapcsolatban. A GDPR általános jelleggel határoz meg adatvédelmi követelményeket, az egyéb uniós jogi, illetve a tagállami jogszabályok konkretizálhatják az adott szabályozandó élethelyzetet.
Az állásfoglalásban az olvasható, hogy a Hatóság nem talált olyan jogszabályt, amely rendezné a személytaxival kapcsolatos kamerahasználati szabályokat. Ugyan a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (Személyszállítási tv.) tartalmaz ilyen jellegű rendelkezéseket, az alkalmazhatóságnak mégis akadálya, hogy azok csak személyszállítási közszolgáltatást végző szolgáltatókra, vasút-, trolibusz-, autóbusz-, hajóállomás vagy megállóhely, kikötő üzemeltetőjére, valamint közösségi kerékpáros rendszer vagy közösségi autóbérlő rendszer üzemeltetőjére vonatkoznak. A személytaxi-sofőr, illetve társaság pedig nem minősül ezen kategóriák egyikének sem.
Ebből kiindulva pedig a NAIH meggyőződése, hogy hiánypótló lenne olyan szabály megalkotása, amely a bemutatott szabályozási környezetnek megfelelően, a GDPR-ral összhangban rendelkezést tartalmazzon a kamerahasználatra. Ez mind érthető, ugyanis a GDPR jelenlegi védelmi rendszere az ilyen esetben – amint láthattuk – pusztán alapelvi szinten reagál, az erre való hivatkozás pedig a gyakorlatban előforduló értelmezési visszásságok miatt jogalkalmazási problémákat okozna. Márpedig az érintettek adatainak védelmét a rendelkezésre álló lehető legtöbb eszközzel biztosítani kellene.
4. Összegzés
Összességében tehát a jelenlegi szabályok alapján a személytaxiban elhelyezett kamerák olyan adatvédelmi aggályokat vetnek fel a NAIH számára is, amelyek könnyen jogsértéshez és ezáltal szankciókhoz vezethetnek.
A jogsértés megállapítása – többek között – elkerülhető egy, a GDPR-nak megfelelő adatkezelési tájékoztató elkészítésével. Fontos e ponton hangsúlyoznunk, hogy a NAIH egy esetleges eljárás során nem csak a tájékoztatók meglétét, hanem azok minőségét, tartalmát is vizsgálja. Ebből kifolyólag a taxitársaságok tájékoztatásának az adatkezelői oldalon tömörnek, átláthatónak, érthetőnek, könnyen hozzáférhetőnek, világosnak és közérthetően megfogalmazottnak, illetve teljeskörűnek kell lennie, valamint figyelembe kell venni a GDPR 13. cikk (1)-(2) bekezdésben rögzített minimális tartalmi követelményeket is. A szóban forgó kérdés álláspontunk szerint azonban összetett adatvédelmi vizsgálatot követel – az általunk nyújtott jogi szolgáltatások körébe tartozik ezen adatvédelmi kérdések feltérképezése, kiküszöbölése, különösen az ilyen jellegű tájékoztatók jogszabályoknak megfelelő elkészítése.
Az érintetteket pedig továbbra is megilletik a GDPR-ban meghatározott jogok: hozzáférési jog (különösen a másolathoz való jog e körben), helyesbítéshez, törléshez, adatkezelés korlátozásához, adathordozhatósághoz és a tiltakozáshoz való jog.
A jogalapokat illetően fontos megállapítás, hogy jogos érdekre hivatkozva is végezhető egyes esetekben adatkezelés. Az érdekmérlegelési teszt előzetes elvégzése pedig ennek továbbra is alapvető feltétele.
A cikk a NAIH-19010-4/2026 számú állásfoglalása alapján készült.
Dr. Miklós-Kugli Péter – adatvédelmi ügyvéd
Saly Attila
- 11. 07.